Képviselet
Felesleges fontoskodás: amikor a képviselőt mondva csinált ürüggyel kizárják az eljárásból.
Milyen feltételei vannak annak, hogy az adóhatóság egy ellenőrzés alkalmával a meghatalmazást elfogadja az adótanácsadótól, könyvelőtől? Tisztázzuk a tévhiteket és félreértéseket.
Egyre többet lehet hallani adótanácsadóktól és könyvelőktől, hogy az ügyfél nevében a meghatalmazásukat nem akarják elfogadni. Az előírthoz képest többletfeltételeket kívánnak meg. Amennyiben nem tesznek eleget a kívánalmaknak, az ügyből kizárják végzéssel, ami ellen csak az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében lehet jogorvoslatot kérni. Vagy a végzés kibocsátóját kérni, annak visszavonására.
Először a tapasztalatokról:
A cégszerűen aláírt meghatalmazáshoz hiányolják a két tanút.
Cégszerű aláírás esetén a meghatalmazottól kérik az aláírási címpéldányt.
Könyvelőtől könyvelési szerződést és számlát kérnek, ha képviselni szeretné az ügyfelét.
A képviselőt végzéssel zárják ki, mert a cégszerűen aláírt meghatalmazáson nincsenek tanúk.
Mielőtt a tapasztalatokat elemeznénk, foglaljuk össze a meghatalmazással és annak igazolásával kapcsolatos szabályokat.
A meghatalmazás egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amely arra szolgál, hogy a meghatalmazó a címzettet értesítse a nevében eljáró személyéről, és a meghatalmazás tartalmáról. Adóügyekben a meghatalmazhatók körét és a meghatalmazás módját is törvény szabályozza.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (továbbiakban: Ket.), mint az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) mögöttes szabálya rendelkezik a meghatalmazások formai követelményeiről. Eszerint a meghatalmazást írásba kell foglalni, mégpedig vagy közokiratba, vagy teljes bizonyítóerejű magánokiratba. A meghatalmazás szólhat egyes eljárási cselekményre vagy a teljes hatósági eljárásra. A meghatalmazás eredeti példányát az első kapcsolatfelvételkor csatolni kell az ügy irataihoz.
Ugyanakkor a hatóság köteles vizsgálni a meghatalmazott alkalmas-e a képviselet ellátására. E tekintetben egyszerű az adóhatóság helyzete, amennyiben a meghatalmazott az Art-ban felsorolt személyek valamelyike, akkor a törvény erejénél fogva alkalmas. Az adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő, akkor képviselhet mást az adóhatóság előtt, ha szerepel az Nemzetgazdasági Minisztérium megfelelő névjegyzékében. A könyvelő fogalma már nem kellően körülhatárolt, nincs rá meghatározás. Az NGM könyvviteli szolgáltatók nyilvántartásában szereplő személyek bizonyára megfelelnek ennek a kritériumnak, de mások is megfelelhetnek.
Az adóhatóság határidő kitűzésével hiánypótlási felhívást bocsát ki a meghatalmazott számára, hogy igazolja a képviseleti jogosultságát, ha a meghatalmazással, vagy az abban foglaltakkal szemben kifogása van. Ennek eredménytelen letelte esetén felhívja a meghatalmazót, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék, a képviselet ellátására alkalmas képviselőről.
A Ket. 2005 novemberében lépett hatályba, és 2009 októberétől átfogó módosítására került sor. A régebbi normaszöveg szerint a képviselet megfelelősége körében vizsgálni kellett, hogy a képviseletet jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve kívánja ellátni a meghatalmazott. Ennek vizsgálatára 2009. október elsejétől nincs törvényi felhatalmazása az adóhatóságnak. Az egy másik ügy lehet, amely nem érinti a képviselet megfelelőségét, azaz ebből az okból a meghatalmazott személye nem utasítható vissza!
A meghatalmazás terjedelméről – vagyis, hogy mire is szól a meghatalmazás konkrétan - szintén rendelkezni kell. A Ket. szerint a meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik, továbbá a teljes hatósági eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a biztosítási intézkedést és a végrehajtási eljárást. Az Art. különbséget tesz hatósági eljárás és ellenőrzés között, amelyek az adóigazgatási eljárás részei. A Ket. szerint hatósági ügy, minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez. A hatósági ügy lefolytatása a hatósági eljárás.
Tehát, ha a meghatalmazás ellenőrzésre szól, akkor az ellenőrzés befejeztével a megszűnik a meghatalmazott eljárási jogosultsága, amely feléledhet, ha a hatósági eljárás során ellenőrzést folytatnak le.
További, a gyakorlatban alkalmazott, ám jogilag körül nem írt dolog a meghatalmazás elfogadása. Logikus, hogy szükséges azt a meghatalmazottnak elfogadni, hiszen az eljárás során kötelezettségei is keletkeznek. Amennyiben a meghatalmazott nyújtja be az adóhatóságnak a meghatalmazást ráutaló magatartásával elfogadja azt. Amennyiben a meghatalmazó nyújtja be, célszerű lehet az elfogadást a meghatalmazás záradékaként szerepeltetni. Hangsúlyozni kell, nincs előírás arra sem, hogy legyen elfogadó nyilatkozat. Éppen ezért azt sem írja elő semmilyen jogszabály, hogy az elfogadást teljes bizonyítóerejű magánokiratba kellene foglalni, ezért nem követelhető meg. A beadványokat sem kell teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalni.
A meghatalmazások világa összetett és helyenként nem eléggé szabatosan szabályozott. Az adóhatóság a létező szabályozáson nem terjeszkedhet túl, nem követelhet meg többet, mint amit a jog előír.
Jogszabállyal alá nem támasztott hiedelem az aláírási címpéldány vagy az aláírás-minta bemutatására vonatkozó elvárás. A jogi személyeket és cégeket szabályozó jogszabályok nem írják elő aláírási címpéldány vagy aláírás-minta kötelező elkészítését. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény, pusztán annyit ír elő, ha benyújtották az aláírási címpéldányt vagy az aláírás-mintát, akkor annak megfelelően kell aláírni, de ilyen dokumentum benyújtása nem kötelező. Ezek szerint ilyet az adóhatóság nem követelhet sem a meghatalmazótól, sem a meghatalmazottól.
Szólni kell még arról, hogy a meghatalmazással a meghatalmazó és a meghatalmazott szerződéses viszonyba kerül-e? Nem feltétlenül. Előfordulhat, hogy a meghatalmazó a képviseletére megbízási szerződést köt, amelyben a felek kijelölik a teljesítési segédként (almegbízott) a meghatalmazottat. Ebben az esetben szerződéses kapcsolatban áll a megbízó-meghatalmazó a megbízottal, és a megbízott a teljesítési segéd – meghatalmazottal. De nincs közvetlen szerződéses kapcsolat a meghatalmazó és a meghatalmazott között. Konkrét példát felhozva: Megbízó szerződik egy könyvelő irodával, és a szerződésben kikötik, hogy konkrétan ki látja el a képviseletet. Röviden a képviselet mögött nem feltétlenül van szerződés, tehát ez nem szükségszerű, így nem kérhető, nem vizsgálható.
Lássuk ezekről mi a NAV álláspontja! 2011. augusztus 30. napján, a honlapjukon közzétették az új meghatalmazás mintákat, és a kitöltési útmutatót.
Eszerint (4. pont) felhívják a figyelmet az ellenőrzés és a hatósági eljárás különbözőségére, hogy a meghatalmazások tartalma szabatos lehessen. A 6. pontban hangsúlyozzák, hogy a gazdálkodó szervezetek esetén nem kell két tanú alkalmazása. Végezetül felhívják a figyelmet, hogy a meghatalmazott személyes eljárása esetén igazolnia kell a személyazonosságát és a meghatalmazáson szereplő jogosultságát (adótanácsadói, ügyvédi, stb. igazolvány).
Elemezzük a tapasztalt adóhatósági jelenségeket, hogy mennyiben ütköznek a hatályos előírásokkal, illetve az adóhatóság tájékoztatójával.
A cégszerűen aláírt meghatalmazáshoz hiányolják a két tanút. A fentiek alapján a jogszabályi előírásokkal és a NAV tájékoztatójával ellentétes. Cégszerű aláírás esetén a meghatalmazottól kérik az aláírási címpéldányt. Olyat kérnek, amit jogszabály nem tesz kötelezővé, és a NAV tájékoztató sem sorolja fel.
Könyvelőtől könyvelési szerződést és számlát kérnek, ha képviselni szeretné az ügyfelét. Az Art. nem írja elő, hogy a könyvelő csak a saját ügyfelét képviselheti, így a képviselet létrejöttéhez nem szükséges ilyen jogviszony! A számla végképp érdektelen. Mint láttuk, még szerződéses viszonynak sem kell fennállnia a meghatalmazó és meghatalmazott között.
A képviselőt végzéssel zárják ki, mert a cégszerűen aláírt meghatalmazáson nincsenek tanuk. Ez összetettebb az előzőeknél. A végzés nyilván jogszabálysértő! Ezért írásban kérjük a visszavonást a hatóságtól. Másik lehetőség, hogy a meghatalmazottat ismét meghatalmazzuk, természetesen a hatósággal ismertessük a korrekt jogszabályi hivatkozást!
Forrás: adozona.hu
Kenyeres Sándor okleveles adószakértő