Ezek azokat a szabályok, amelyeket a magánszemély tevékenysége keretében, illetve egyéni vállalkozásban történő személygépkocsi-használat költségeinek elszámolására kell alkalmazni, ideértve az olyan eseteket, amikor a magánszemély a használatért kapott költségtérítéssel szemben kíván költséget elszámolni.

Fontos szabály, hogy az önálló tevékenység keretében szerzett bevételeknél ezeket a szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha az ilyen bevételek egyikénél sem választ 10 százalék költséghányad-levonást a magánszemély. Az egyéni vállalkozó azonban bármely módszerrel is állapítja meg az egyéni vállalkozásból származó jövedelmét, a 10 százalék költséghányad-levonást a többi önálló tevékenységből származó jövedelmére alkalmazhatja (ha van ilyen jövedelme). Arra azonban ügyelnie kell, hogy az útnyilvántartásában az egyéni vállalkozói tevékenységében felmerült futásteljesítményt veheti csak figyelembe, kivéve, ha nem kell útnyilvántartást vezetnie.

Az elszámolások döntő többsége független a jármű tulajdonjogától, egyes szabályok azonban eltérően érvényesíthetők a saját tulajdon, illetve a bérelt vagy szívességi használat esetében.

A „saját tulajdonú jármű” fogalom alatt a magánszemély vagy házastársa tulajdonában lévő, illetve a magánszemély, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett járművet kell érteni. A saját tulajdonhoz kötődő rendelkezések esetében a tulajdonjogot a kötelező felelősségbiztosítás befizetési szelvényével kell igazolni. Üzemanyagköltség címén a hivatali (üzleti) utakon futott (útnyilvántartás szerinti) km teljesítmény alapján az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár szerint számított összeg, vagy a hivatali (üzleti) úthoz történő számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-kiadás vehető figyelembe.

A kizárólag üzleti célú járművek esetében az éves futásteljesítmény teljes egészében figyelembe vehető. A személygépkocsi csak akkor minősül kizárólag üzleti célúnak, ha az egyéni vállalkozó személygépkocsi-bérbeadó tevékenységet, vagy -személyszállító (taxi) tevékenységet folytat, és az üzleti nyilvántartásaiból kitűnik, hogy a személygépkocsit a bérbeadáson, illetve a taxi-fuvarozáson kívül más célra senki nem használja. Más esetben a személygépkocsi a költségelszámolás szempontjából nem számít kizárólag üzemi célúnak, ezért az üzleti utak és a magánutak nyilvántartás szerinti kimutatása nélkülözhetetlen.

A magánszemély negyedévenként választhat a fogyasztási norma és a NAV ár alapján történő üzemanyagköltség-elszámolás, vagy a számlák alapján történő elszámolás lehetősége között. Az utóbbi esetben azonban ügyelnie kell arra, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag mennyiség nem lehet több mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség. A módszerek közötti választás negyedévre szól, azaz a negyedév első napján alkalmazott költség-elszámolási módszert kell alkalmaznia az egész negyedévre.

Az üzemanyagköltség elszámolásának szabályai függetlenek attól, hogy a jármű saját tulajdonú, bérelt vagy lízingelt, illetve szívességi használat alapján használja a magánszemély, feltéve, hogy az üzemanyagköltséget a magánszemélynek kell fizetnie. Nem lehet alkalmazni a NAV által közzétett árat, ha a magánszemély az üzemanyag áfáját az Áfa tv. szabályai szerint levonásba helyezi. Ekkor a számla szerinti árat áfa nélkül kell figyelembe venni. Üzemeltetés címén a fenntartási, javítási és felújítási költségek számla alapján vehetők figyelembe. Idetartoznak különösen a javítási kiadások, a karbantartási kiadások (a motorolaj és hajtóműolaj cseréje, a mosatás, fényszóró-beállítás stb.), különböző biztosítási díjak, a gépjárműadó, cégautóadó, illeték, hatósági díj, kamat (kivéve, ha a gépjármű beszerzési ára részeként az elszámolás az értékcsökkenési leírással történik). Ezeket a kiadásokat a kizárólag üzleti célú járművek esetében teljes egészében el lehet számolni költségként. Ha más használat is előfordul, akkor az útnyilvántartás szerinti üzleti utak arányában vehetők figyelembe. Mivel a személygépkocsi nem minősül kizárólag üzleti célúnak, a teljes költségelszámolás csak akkor lehetséges, ha a használat során magáncélú utak nem fordulnak elő. Kivételt képez az egyéni vállalkozó esetében a bérbeadás tárgyát képező, illetve a taxifuvarozásra használt személygépkocsi, ha más célú használata az üzleti nyilvántartás szerint nem fordul elő. Az üzemeltetési költségek a nem saját tulajdonú járműveknél akkor számolhatók el (az előzőeket is figyelembe véve!), ha a használót terhelik.

A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemeltetési költségek számlák alapján történő elszámolása helyett választható az ún. általános személygépkocsi-normaköltség. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély igazolás (számlák) nélkül a jármű fenntartása, javítása, felújítása címén kilométerenként 9 forintot számolhat el azzal, hogy az üzemanyagköltségen kívül minden üzemeltetési kiadást elszámoltnak kell tekinteni. Az általános személygépkocsi-normaköltség több saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata esetén csak akkor lehetséges, ha mindegyik esetében ezt a módot alkalmazza a magánszemély. Ezért, ha több személygépkocsi közül nem saját tulajdonú is van, és annak üzleti használata költségeit is el akarja számolni az adózó, akkor a 9 Ft/km átalányt a sajátjára sem alkalmazhatja. A személygépkocsihoz kapcsolódó egyéb kiadások a 9 forinton felül az üzleti utak arányában elszámolhatóak.

Az úthasználati díj lehet az üzemeltetés egy tényezője is pl. kevesebb üzemanyag-felhasználás (rövidebb útvonal) érdekében. Ennek elszámolhatósága attól függ, hogy a kiadás üzleti esemény alkalmával merült-e fel, vagy sem. Az arányos elszámoláshoz az üzleti utak arányát a díjköteles útszakaszon megtett utak tételes kimutatását tartalmazó útnyilvántartással lehet meghatározni az úthasználati díj érvényességi ideje alatt. A hídpénz, a parkolási díj, a kompátkelés és a vonaton szállítás díja miatti kiadásoknak az elszámolhatóságához – ha a jármű nem kizárólag üzleti célú – azt kell figyelembe venni, hogy csak azokban az esetekben lehetséges költségelszámolás, amikor kifejezetten üzleti eseményhez kötődik a költség, vagy ha átalánydíjról van szó (pl. parkoló-bérlet esetén) akkor az üzleti használattal arányos rész vehető figyelembe. A garázsbérleti díj elszámolásánál, ha a jármű kizárólag üzleti célú, nincs akadálya annak, hogy a garázs-bérletre kifizetett összeget a magánszemély elszámolja. Ha a jármű nem kizárólag üzleti célú, akkor a garázsbérlet díja az útnyilvántartás szerinti üzleti használattal arányosan számolható el. A személygépkocsi után értékcsökkenést csak a személygépkocsi-bérbeadó tevékenységet, vagy -személyszállító (taxi) tevékenységet folytató egyéni vállalkozó számolhat el, mások esetében az éves bevételnek 1 százalékáig számolható el átalányban értékcsökkenés, azonban legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe kizárólag a használatba vétel évében.

Ha a magánszemély a személygépkocsi üzembe helyezésének évében átalányban értékcsökkenést számol el, akkor fenntartási, javítási, karbantartási költség címén csak a tételes (számlák alapján történő) elszámolást alkalmazhatja, azaz az általános személygépkocsi-normaköltség elszámolását nem választhatja, illetve, ha ez utóbbi elszámolási módot alkalmazza, akkor átalányban nem számolhat el értékcsökkenést az üzembe helyezés évében (és később sem). Tételes költségelszámolás esetén a személygépkocsi tulajdonosát cégautóadó-fizetési kötelezettség terheli. Mivel a cégautóadót a hivatali, üzleti használat költségeinek tételes elszámolása miatt kell a magánszemélynek fizetnie, azt az adott tevékenység bevételével (adott esetben a költségtérítéssel) szemben teljes egészében figyelembe lehet venni, mint költséget.

Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő esetében útnyilvántartás vezetése helyett (az üzemeltetett személygépkocsik számától függetlenül) a teljes adóévre választható havi 500 kilométer út és a NAV által közzétett üzemanyagár valamint a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség figyelembe vételével történő elszámolás. Ebben az esetben cégautóadót nem kell fizetni. Szintén nem kell cégautóadót fizetni, ha a magánszemély kizárólag munkába járás címén, kizárólag 9 Ft/km összegben kap a munkáltatójától költségtérítést.

• Előző
• Tovább